2017. szeptember 29 – október 1 közt zajlott a moldvai csángók és a székely nagycsaládosok első közös hagyományőrző rendezvénye, mely keretében fokozottan figyeltünk a gyerekek számára szervezett foglalkozásokra. Partnerszervezetünk, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével közösen szerveztük a mintegy 50 székelyföldi résztvevő és a száznál is több csángóföldi gyerek és felnőtt találkozóját Lábnyikban.
Odautazás alatt a buszban beszélgetés zajlott a moldvai csángók múltjáról és jelenéről. Legfőbb célunk volt felkészülni arra, hogy értő módon viszonyulhassunk a csángóföldi állapotokhoz.

A szeptember 29-i érkezést

és elszállásolást követően (a szállást a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége biztosította lábnyiki táborközpontjában), szeptember 30-án, szombaton egész nap közös foglalkozások zajlottak.

Miközben a különböző csángó falvak és Kovászna város képviselői is a helyben elkészített, az illető településre jellemző finom ételeket kölcsönösen megkóstolhatták, beszélgethettek, barátkozhattak,

a Tündérvár Székely Nagycsaládosok lelkes csapata nagyon változatos családi programot kínált. A székely és csángó családok közösen vettek részt a következő programokon:
fafaragás,

nemezelés,

kőfestés,

tánctanulás, énektanulás, csujogatások tanulása,

de volt itt mókás családi papucs (négy fő egyszerre kell lépjen két hosszú deszkán, melyeken a lábaknak kialakított pánt található),

békaláb, mocsárjárás, célbadobás és társasjátékok.

Mindezekért egy garas

járt, aki pedig össze tudott gyűjteni hat garast, az családjával egy fotóra jelentkezhetett, melyet helyben ki is nyomtattunk hűtőmágnes formájában, ezt természetesen minden család hazavihette.

Bevált az évtizedes tapasztalat, hogy a székely gyerekekkel közösen szervezett csángóföldi programok nagyon jól tudnak működni, kiváló hatással vannak a csángó gyerekek nyelvi önbizalmára, könnyebben megnyílnak, könnyebben beszélnek, gyakorolják a magyar nyelvet. A néptánc, népzene oktatása remek alkalom volt erre a délelőtti foglalkozások során, majd délután közös táncház keretében volt lehetőség az ismerkedésre, barátkozásra, közösségeink épülésére.

Eközben pedig a székelyföldi nagycsaládosok megtanulták azt, hogy hol és hogyan élnek a moldvai csángók és milyen felelősségünk van nekünk az ő segítésük terén. A moldvai csángómagyarok körében még mindig igen magas számban vannak olyan gyerekek, kik értenek és valamilyen szinten beszélnek magyarul, de nem jut elég figyelem rájuk magyar pedagógusok, magyar szervezetek részéről. Csángóföldön még mindig teljes mértékben román tannyelvű az iskola és csak heti 3 órában tanítják a magyar nyelvet, de ezt is hozzávetőlegesen csak ötödének a magyarul értő gyerekek összlétszámát tekintve. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szakértői és a Kovásznáról érkező egy autóbusznyi nagycsaládos (a szülők közt pedagógusokkal, oktatási szakemberek is voltak) olyan közös foglalkozásokat tartunk a kovásznai és a csángóföldi gyerekeknek, mely által egy picit segíthettünk az MCSMSZ célkitűzéseinek megvalósításában, a moldvai csángó gyerekek elvesző anyanyelvének ápolásában.

A lábnyiki foglalkozásokon kívül, csapatunk meglátogatta Rekecsint, Lujzikalagort, Máriafalvát és Bákót is.

Legfőbb eredménye ennek az útnak az volt, hogy a több mint 150 résztvevő közelebb került egymáshoz, megismerhették egymás kultúráját, betekintést nyertek a székelyek a moldvai csángó falvak izgalmas, szép és ugyanakkor gyötrelmesen nehéz világába.