2018. szeptember 14. és 16. között, a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete tagjaiból 13 család, második alkalommal látogatott el a Bákó megyei Lábnyik, többnyire csángómagyarok által lakott településre. Az idei kirándulás egyfajta folytatása, ismétlése volt a tavalyinak, aminek az apropóját az adta, hogy a Hegyeli Attila – Both Bernadette házaspár 12 évig oktattak magyar nyelvet csángó gyerekeknek és most visszatértek többedmagukkal, ha csak pár napra is, hogy a kialakult kapcsolatokat ápolják és újabb gyerekekben illetve felnőttekben keltsék vagy erősítsék meg a magyar anyanyelvük iránti igényt.

Pénteken, egy közel 5 órás társasutazás után, melynek keretében meglátogattuk a sósmezői II. Világháborús katonai emlékművet

, estére érkezett meg a háromszéki – kovásznai, sepsiszentgyörgyi és zabolai lakosokból álló – 54 fős csapat a lábnyiki Magyar Házhoz, ahol az ott élők és dolgozók szívélyes fogadtatásában részesültünk. Az aznapi munkáktól (a legtöbben aznap még dolgoztak, tanultak) és az utazástól kimerülve, rövid és gyors vacsora után elfoglaltuk a két épület tetőterében kialakított szálláshelyeket és lefeküdtünk, mert másnap eseménydús nap várt ránk.

Szombaton reggel kíváncsian ébredt a csapat apraja és nagyja, hogy mi vár rájuk aznap. A közös reggeli után csatlakozott hozzánk hozzávetőleg 20 lábnyiki gyerek, hogy közösen tisztítsuk meg a falu utcáit, patakpartjait az eldobott szemetektől, aznap lévén a Szemétszedés világnapja. A társaság 3 csapatban, a falu 3 irányába indult el délelőtt 10 órakor és déli 1 óráig több mint 30 nagy zsák szemetet szedtünk össze, közben ismerkedve és a magyar nyelvet gyakorolva a helyi fiatalokkal. A fáradt csapat egy nagy közös pityókatokány ebéden vett részt, amit a szálláshelyen maradt önjelölt szakácsok készítettek el egy kb. 100 literes üstben.

Ebéd után a felnőttek nagy része csendes pihenőt tartott, mialatt a gyerekek nagy része testnevelés tanáraink felügyelete alatt focizott a helyi fotbalpályán. Délután pedig közösen egy nagy társasjáték-kavalkádon vettünk részt, melyben a felnőttek játékvezetői szerepben irányítottak különféle játékokat:

csúszókorong

, óriásmarokkó

, célbadobás

, Torrence-teszt

, kézműveskedés

, memóriajáték

, labirintus

, párbaj

, puzzle

, társasjátékok

A gyerekek pedig végigjárva minden játék-helyet aláírásokat gyűjtöttek, hogy a végén jutalomként egy hűtőmágnes alapú saját fotót kapjanak.

Vacsora után egy nagy tábortüzet csodálhattunk vagy másfél órán keresztül, ezután meg helyi zenészek csináltak jó táncos hangulatot, amelyben aki tudott táncolt, aki nem, az meg tanulta a tájegység körtáncait. Közben megérkeztek a diószegiek is, mintegy 5 család valamint a konstanca megyei Ojtoz település csángómagyarok leszármazottaiból 23 fő és elkezdődött az ismerkedés, mely egy közös éneklésben végződött éjfél után. De az éjszakába még belefért 1-2 kártyaparti és finom házi zakuszka kóstolgatása.

Vasárnap reggel gyereksírásra ébredtünk, ugyanis az asszonynépség korán reggel elment a rekecsini piacra shoppingolni, így az apukákra hagyva a gyerekek reggeli ellátását, megtapasztalva az ébredések, vécézések, öltöztetések könnyedségét, várva a „felmentősereg” megjelenését!

A reggeli már békés családi körökben zajlott, miközben a borús, hideg, esős időjárás ellenére folyamatosan érkeztek a közeli települések csoportjai a 2. Csángó Fesztiválra és hozzákezdtek a közösségük jellemző sajátos ételeinek az elkészítéséhez. Miközben az üstben főttek, süllögtek a különféle ételek, a Magyar Ház nagy füves területe színes volt a sok tarka népviselettől és hangos a különféle csujogatásoktól és a zenészek véget nem érő talpalávaló muzsikájától, amelyet sokan ki is használtak, így folyamatosan megtöltve az erre a célra szabadon hagyott udvart.

Kb. déli 1 órára megfőttek az ételek és a fesztivál főszervezője, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, Pogar László egy mikrofonnal körbejárta a csapatokat és kikérdezgette, hogy ki mit főzött: a lábnyikiak martilapiba, szőlőlevélbelevélbe töltött húst, a rekecsiniek galuskát, a diószegiek és a konstancai ojtuziak kétféle halászlevet főztek, a pusztinaiak egy vegyes gombás disznó és marha pörköltet készítettek, a pokolpatakiak ezt is megpróbálták felülmúlni, a kovásznai tündérváriak pedig cérnakolbászos rizses lecsóval kínálgatták a sajátjuknál másabb ízek iránt is nyitott fesztiválozókat.

Az emésztést elősegítendő mindenki táncra perdült, melyhez kevésnek bizonyult az erre szánt tér, de az egymás tyúkszemére taposást mindenki elnézte a másiknak, mivel egy nagy családdá olvadtunk össze és így a fesztivál célkitűzése maradéktalanul beteljesült!

A nagy mámoros együttlétnek a távozást megelőző nagy búcsúzkodás vetett véget, elindulhattunk a többórás hazaútra, mely a sötét estébe és egy szomorú rádöbbenésbe torkollott, hogy HOLNAP MUNKA ÉS ISKOLA!!!

Azért másnap és harmadnap, a képeket nézegetve és az emlékeket felidézve elkönyvelhettük, hogy egy élménydús, tartalmas hétvégét töltöttünk otthonunktól távol, de nekünk kedves idegenek és most már ismerősök, nyelvünkben távol eső de lelkületben hozzánk közelálló nemzettársainkkal együtt!

A folytatás reményében kijelentjük: Jövőre, veletek ugyanott!